Matei Vişniec, kortárs román drámaíró darabja Csehov Sirályának továbbgondolása, mely a Nyina, Trepljov és Trigorin közötti szerelmi háromszög történetén túl érvényes, saját jelenbeli létezésünket érintő kérdéseket fogalmaz meg. „Az elmúlás önmagában hordozza egy születés lehetőségét? Szükségünk van háborúra ahhoz, hogy felismerjük, szerelemre, hogy megtapasztaljuk, színházra, hogy megértsük az elmúlást? Vagy ezek a kérdések is elmúlnak – ugyanúgy, akár az élet, egy szerelem, vagy egy színházi pillanat? Gyakran van bennünk félelem. Sokszor elvárjuk a szerelemtől, hogy legyen, a háborútól, hogy ne legyen, a színháztól, hogy izgalmassá váljon. De mindannyiszor kihagyjuk a felsoroltak közül az embert. A Nyina törékeny emberekről szól, emberekről, akik már nem élnek, mégis közöttünk léteznek. Erre teremt lehetőséget darab és előadás: arra, hogy együtt érezzük meg az elmúlás örökké tartó pillanatszerűségét. Képesek vagyunk mi (nézők és alkotók) elengedni a színházat, hogy találkozzunk? Képesek vagyunk ott és akkor, az előadás jelenvalóságában spontán alkotásra? Lehetünk egyszerre műalkotás és alkotó? Elmúlhat ez a félelem? Egy pillanatra legalább?” – írja a Csehov-, Shakespeare- és Euripidész-szövegeket is felhasználó előadásról Sardar Tagirovsky, rendező.

Szereposztás: