2013. December 6.
Nagyterem
Carlo Goldoni azzal a komédia-felfogással újított műfajt a XVIII. században, miszerint a vígjáték valódi forrása a jellem. Darabjaiban fokozatosan eltűnnek a commedia dell’arte maszkok, a szerepalkotásban a színész egyénisége, a karakterré válás kerül előtérbe. Egyik legfontosabb jellemkomédiáját, a Mirandolinát, 1753-ban írja meg. A történet egy firenzei fogadóban játszódik, ahol megszállott versengés folyik a fogadóskisasszony kegyeiért. Mirandolina árván maradt lány, egyedül irányítja a fogadót, ám a talpon maradáshoz szükséges a már-már túlzott női fortély is. Finom modorának, nemes viselkedésének és szépségének velejárója, hogy a helységben vendégeskedő férfiak egytől egyig bűvkörébe kerülnek. Egy napon megérkezik a lovag, aki látszólag a világ egyetlen nőjéről sem óhajt tudomást venni. Azonban Mirandolina fondorlatossága fokozatosan kibillenti az új vendéget nőgyűlölő szerepéből. Hősködés, indulat, hiúság és féltékenység borzolja a kedélyeket a fogadóban, ám a kisasszony csak azzal nem számol, hogy e szeszélyes és tüzes játszmában ő is megégetheti magát.
Rippafratta lovag
Forlipopoli őrgróf
Albafiorita gróf
Mirandolina, fogadósnő
Ortensia, színésznő
Dejanira, színésznő
Fabrizio, a fogadó pincére
Szolga a lovagnál
Jelmeztervező:
Bodnár Enikő
Díszlettervező:
Dézsi Szilárd
Rendező: Dézsi Szilárd