2017. January 15.
2h 10′
Nagyterem
Mitől remekmű az Anyegin? Milyen ma is érvényesnek számító kérdéseket fogalmaz meg ez a csaknem kétszáz évvel ezelőtt született mű? Szerelem, boldogságkeresés? Elég ezekbe a kulcsszavakba kapaszkodnunk, miközben pontosan az elmagányosodással küzdünk? Folyton várunk valamire, aminek talán csak a saját, öntörvényű valóságunkban van létjogosultsága. Néha annyira ragaszkodunk, hogy azt gondoljuk, az elengedés tulajdonképpen az élet utolsó lényeges momentuma. De ha megszabadulnánk ettől a rögeszmétől, talán határtalan ragyogásként bontakozna ki bennünk egy olyan végleges állapot, melyben azonos az élet és halál. A hétköznapi tapasztalaton túli ajándék pedig mozdulatlan tánc, ízen túli édesség, mely semmivel sem mérhető. Az Anyegin erről a vágyról mesél és az elengedésnek azon mélységéről, melybe belezuhanni akár több életen keresztül is érdemes a szikrányi, de mindent felülmúló szépség miatt. Mert csak az ilyen szerelmek bírnak ki kétszáz évet.
A. Sz. Puskin
Jevgenyij Anyegin, földbirtokos
Vlagyimir Lenszkij, költő
Tatjana Dimitrijovna Larina, Larina idősebbik lánya
Olga Dimitrijovna Larina, Larina fiatalabbik lánya
Larina asszony / Filipjovna, öreg dajka
N. herceg, Tatjana férje
Díszlet- és jelmeztervező:
Márton Erika
Színpadi mozgás:
George Pop
Dramaturgiai konzultáns:
Tamás István
Light designer:
Erőss László
Zenei szerkesztés:
Botond Nagy
Rendező: Botond Nagy