A
gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház az egyetlen az erdélyi magyar
színházak közül, melynek alapító okiratában a kísérleti jelző szerepel. 1984-1990
között amatőr kísérleti színjátszó csoportként működik Bocsárdi László
vezetésével, 1990. szeptember 1-től kap intézményesített formát Figura Stúdió
Színház néven, kultúrminiszteri jóváhagyással. A Figura névadója Bocsárdi Angi
Gabriella színésznő (1961-2003).
AZ ŐSFIGURA
1984-ben a Temesvári Politechnikai Egyetem
frissen diplomázott értelmiségi csapata érkezik Gyergyószentmiklósra, akik
javarészt vegyészmérnökként kezdik el pályafutásukat a kisvárosban, ahol rövid
időn belül találkoznak a hasonló gondolkodású fiatal generációval.
Így még abban az évben Bocsárdi László (vegyészmérnök),
B. Angi Gabriella (informatikus), Fodor Csaba (ékszerész), Gergely Katalin
(könyvtáros), Katyi Antal (elektromérnök), Madaras Attila (üzemmérnök), Simon
Emília (óvónő), Török Zoltán (informatikus), Varga Ilona (vegyészmérnök) Gyergyószentmiklóson
megalapítják Gyergyószentmiklós harmadik amatőr színjátszó csoportját, a Figura
Kísérleti Színházat.
A csapat Temesvárról érkezett tagjai számára
szerencsésnek bizonyultak az egyetemi évek, ahol a magyar diákok számára
kulturális életet teremt a Thália diákszínjátszó társulat. Gondolkodásukat és alkotási
vágyukat pont azokról az alternatív/neoavantgárd/független színházi
jelenségekről való tudás határozza meg, amelyek a 60-as években alakultak ki
Európában és a 70-es években jelentek meg Magyarországon a hivatalos színházi
struktúrákon kívül. Ezeknek a színházi csoportoknak a munkájára nagymértékben
hatott Sztanyiszlavszkij, Brook, Grotowski, Eugenio Barba, Tadeusz Kantor
színháza. A kommunizmus által korlátozott informálódási lehetőségek ellenére, ezen
színházi törekvések híre beszivárgott Romániába és ebben a szellemiségben kezd
el alkotni a Figura is.
Bocsárdi László így emlékszik vissza a
kezdetekre: „Olyan színházat akartunk, amely őszintébb, közvetlenebb és
mozgalmasabb, mint amilyent az akkori kőszínházi társulatok legnagyobb része
produkált. A túlélés stratégiájából kiinduló, a szenvedést és hősiességet
elfogadtatni akaró vagy együgyűen komédiázó, a sorok mögül üzengető
szószínházat képtelen voltam elviselni. Generációm más tagjaihoz hasonlóan én
is a derűt, az életkedvet, az igaz szenvedélyt, egyszóval az akkori állapotokon
való felülemelkedést vágytam. Hittem, hogy léteznie kell, egy »másik«
színháznak, amelyikben a játszók és a nézők (tanúk) viszonya sokkal
közvetlenebb. Ez a viszony pedig olyan közös együttjátszáson alapul, amelyben a
formai meglepetések az élet győzelmét hirdetik… Annak idején mi egyszerűen nem
voltunk hajlandóak tudomásul venni azt, ami körülvett bennünket. Abszurd volt
számunkra. Kívülről néztük, mint a csodálkozó gyermek a felnőttek butaságát: az
»übüséget«… Ösztöneink parancsára kiléptünk az akkori valóságból, és fölötte
lebegtünk. Ennek a lebegésnek volt a színháza a Figura.”
Ebben a korszakban négy előadás készült el
(valamennyit Bocsárdi László jegyzi rendezőként): a Tutyi mutyi móka, az Übü
király, a Vérnász és a Manole mester. Az ötödik, a Károly, mindössze egyetlen előadást ért
meg. Az ősfigurás korszak előadásainak vitathatatlan a művészi értékük, talán
még hangsúlyosabb az irányadó értékük. Számtalan esetben elhangzott, vagy
megjelent egy-egy előadás kapcsán, hogy a Figura frissességet hoz, vagy kellene
hozzon a kőszínházi vérkeringésbe. Ma már tudjuk, hogy ez megtörtént.
INTÉZMÉNYESÜLÉS
1990. január 27-én Bocsárdi László, a Figura Kísérleti Színház nevében
kérelmezi a Kultúrminisztériumtól, hogy társulata kapja meg a félhivatásos
státuszt s ezzel együtt az ezeknek a színházaknak járó anyagi támogatást. A
kérelemhez szakmai ajánlást adott: Cristian Ioan, a Szatmárnémeti Északi
Színház igazgatója, Kötő József, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója,
Oláh Tibor színháztörténész, fordító, esszéista, a Szentgyörgyi István
Színházművészeti Akadémia tanára, a Román Írószövetség tagja, és Parászka
Miklós rendező.
1990. szeptember 2-án a miniszter azzal a feltétellel
hagyta jóvá a kérelmet, hogy a színház finanszírozását Hargita megye és
Gyergyószentmiklós városi tanácsa vállalja magára. A Figura jelenleg is
önkormányzati színház, fenntartója: Gyergyószentmiklós Megyei Jogú Város
Polgármesteri Hivatala.
HOGYAN TOVÁBB?
Az intézményesülés utáni negyedik évben,
1994-ben újabb jelentős változás következik a Figura történetében: Bocsárdi
László és vele együtt hat színész átszerződik a Sepsiszentgyörgyre, az akkor
még Tamási Áron Állami Magyar Színház nevet viselő színházhoz. Ebben az
időszakban következetesen jönnek létre koprodukciók a két intézmény között,
mondhatni egy időre a két társulat összeolvadni látszik. Bár a Figura számára
veszteségnek tűnik az alapító tagok távozása, a gyergyószentmiklósi színház
kísérletező szellemisége, fanatizmusa, igényessége felrázza az akkoriban épp
hanyatló periódusát élő sepsiszentgyörgyi színházat.
A műszaki- és adminisztratív személyzet egy
része marad a Figuránál, a változás a város szemében is némi aggodalomra ad
okot: „...a sepsiszentgyörgyre távozott Figura által kitaposott úton van ki
haladjon az elkövetkezőkben. Hetekkel ezelőtt elment a Figura, helyette van
most egy Figurácska. Hiba így megnevezni – cáfolja meg Vadas László ezt a
kijelentést, a Figura régi színésze, aki komolyan tervezi bebizonyítani a
megyének és a városnak, hogy a színháznak van létjogosultsága
Gyergyószentmiklóson.” [1]
Olyan előadások sorozata következik, amelyek
a Vadas László által vezetett Maszk Társulat és a Figura közreműködésével
kerültek bemutatása és egyaránt elnyerték a közönség és a kritika tetszését.
A JELEN
Az adminisztratív problémák ellenére (hosszú
időn keresztül fűtött próbaterek hiánya, anyagi gondok) a Figura immár 33 éves,
közel 150 bemutatón van túl (évadonként 5-6 előadás jön létre), ez a szám közel
350 vendégművész
közreműködésével valósult meg. Ez arra a tényre enged következtetni: valamennyi
romániai magyar színházi társulatnak vannak Figura-múlttal rendelkező művészei.
Számos belföldi- és külföldi fesztiválon való részvétel után az is
kijelenthető: a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház recepciója a
színházkritikában is nívós helyen szerepel.
A Figura végig kitartott a kezdeti
elképzelések mellett, létezése jelenleg is kuriózumnak számít az erdélyi magyar
színházak között. Egyszerre igyekszik megfelelni a kisváros elvárásainak és a
kísérletező szellemiségnek. Az évek során így alakulhatott ki az a helyzet,
hogy a hagyományos, a színház megújítását célzó törekvések, a kísérleti
irányvonal mellett a repertoárban jelen vannak a klasszikus és kortárs drámák
is.
Ezt a két irányvonalat tükrözi a Figura által
szervezett két fesztivál is. A páros években 2006-tól kezdődően kerül sor a dance.movement.theater nemzetközi tánc-
és mozgásművészeti fesztiválra, páratlan években viszont az ország kisebbségi
nyelven játszó színházait vendégül látó Nemzetiségi
Színházi Kollokvium kerül megszervezésre 2001-től.
Gyergyószentmiklós
és a régió egyetlen művészszínházi intézményeként a Figura nagy hangsúlyt
fektet azokra a programokra, melyekkel saját közönségbázisát teremti meg,
színházat értő és szerető fiatal generációkat nevel. Ezen célkitűzés jegyében született
A te színházad elnevezésű program,
amely rendhagyó irodalomórákat, közönségtalálkozókat, intézménylátogatásokat,
osztálytermi előadásokat, fiataloknak szóló színházi tevékenységeket foglal
magába.
A
Figura Stúdió Színház igazgatói kronológiai sorrendben:
Árus
Zsolt
Bocsárdi
László
Györffi
Kálmán
Pázmán
Attila
Kolozsi
Kilián
Szabó
Tibor András
Béres
László
Czegő
Csongor
A
színházat jelenleg Albu István vezeti.
Felhasznált
irodalom:
Szebeni
Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház,
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Hiperborea nyodba, Budapest, 2000.
[1] In.:
Gyergyói Kisújság, Péter Csaba: Színházat
a színház helyén! (?), 1994.